Az igazság azonban ott van a szívekben.
Madame de SévignéMindig szép dolog elsőnek indulni rohamra.
Madame de SévignéÓ, kicsikém, mennyire szeretném látni egy cseppet, a hangját hallani, megcsókolni, legalább futólag, ha másképp már nem lehet! Hát igen, hiába, az ilyen gondolatokat nem tudom elnyomni magamban. Nagyon hiányzik nekem, drágám: szívem-lelkem annyira gyötrődik, mióta elszakadtunk egymástól, hogy valóságos testi kínokat érzek.
Madame de SévignéÖsszevissza fecsegek, ugye, drága kicsikém; de ha váltig azt hajtogatnám, hogy szeretem magát, hogy csakis magára gondolok, hogy csakis az érdekel, ami magával kapcsolatos, hogy maga az életem édessége, hogy soha senkit se szerettek ennyire: ez az ismételgetés untatná magát.
Madame de SévignéNos, végül is rájöttem: el kell siklani mindezek felett, s nem szabad átengednünk magunkat gondolatainknak és szívünk hangulatainak.
Madame de SévignéItt vagyok a szobámban, nagy örömömre teljesen egyedül, úgyhogy nyugodtan írhatok magának; ez a legkellemesebb állapot.
Madame de SévignéCsakis magán múlik, öröm vagy fájdalom tölti be az életemet; egyedül magát ismerem, más mindenki idegen. Agyam közel hoz ugyan némely dolgot, de szívem csak egyetlenegyet ismer. Mindebből megítélheti, milyen érzékeny és sebezhető vagyok, s mit érezhettem, mikor oly igaztalanul kiszorítottak a maga szívéből.
Madame de SévignéHa az ember mindenekfölött szeret valakit, a legparányibb, másnak teljességgel semmitmondó körülményt is fontosnak tartja: ezerszer elmondtuk ezt, és így igaz.
Madame de SévignéA maga leveleit olvasni és magának írni: ez most a legfőbb teendőm; minden más foglalatosság háttérbe szorul, semmiségnek látszik mellette. Aki úgy szeret, mint én, az felszínesnek talál minden egyéb vonzalmat.
Madame de SévignéAzt mondja, örülne, ha egyszer csak belépnék a szobájába, és beszélni hallana. Hát még én hogy szeretném látni, hallani magát, hogy szeretnék beszélni magával! Valóságos rögeszme ez nálam, szüntelen gyötröm magam vele, és bánva bánom, hogy annak idején nem néztem, nem hallgattam magát eleget: pedig úgy rémlik, nemigen vesztegettem el az alkalmakat; mindegy, nem tudok megnyugodni, bolond vagyok, ez a színtiszta igazság, de maga a bolondságomat is köteles szeretni. Nem is értem, hogy lehet ennyit gondolni valakire. Hát sose fogyok ki ezekből a gondolatokból? Sose, csak mikor többé már nem gondolkodom.
Madame de SévignéSeite 1 von 4.
nächste letzte »
Data privacy
Imprint
Contact
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Funktionalität bieten zu können.