-...a boldogságot nem találjuk meg benne.
-De hát megtaláljuk-e egyáltalán?
-Meg. Egyszer csak találkozunk vele.
...
-Egyszer csak találkozunk vele-ismételte meg Rodolphe-, egyszer, hirtelen, mikor már lemondtunk róla. És akkor megnyílik a láthatár, s mintha erős hangot hallanánk: "Itt van!". Úgy érezzük, egész életünket rá kell bíznunk valakire, mindent nekiadunk, mindent feláldozunk érte. Nem beszélünk, kitaláljuk egymás gondolatát. Egymást látjuk álmunkban. (És ránézett Emmára.) Szóval, itt van, itt van az a kincs, amit annyit kerestünk, itt, előttünk, csillog, villog. De mégse tudjuk biztosan, nem merjük elhinni, káprázik a szemünk, mint mikor sűrű sötétből kilépünk a fényre.

Author: Gustave Flaubert