Neil tudatában volt az idő múlásának, ám az idő alapvető tulajdonságai újabban igencsak eltértek attól, amihez ő szokva volt. Először is az idő két részre esett. Volt az „azelőtt”, az az idő, amely valósnak tűnt, körvonalai élesen kirajzolódtak, rövid volt, no és hát… és hát vége volt. Aztán volt az „azután”, a most. Ennek az időnek nem voltak tulajdonságai, és nem látszott a vége. Lassú, siralmas jelen, jövő nuku, remény nuku. Ocsmány „most”, melybe örökre beleragadt, a kegyetlen, hajthatatlan, befejezett múltnak immár mindig a rossz oldalán. Mely múltat elnézegette, amikor csak kedve támadt, és gyakran olyankor is, amikor semmi kedve nem volt hozzá, megérinteni azonban soha többé nem érinthette meg.

Author: Marie Phillips