Olyan tökéletes júniusi nap van, amilyet mindig szeretnél leírni, de sosem sikerül. Képzeld el a frissen mosott vászon illatát, az eső után száradó édes fűét, képzeld el a sávokban táncoló napfényt a réten, a mentalevelek ízét a nyelveden, a tulipánok fess ragyogását a kertben, zöld, sárgává fogyó, kékké növekvő árnyak… a vakító fény… a nap forró érintése a bőrödön… a napfény vakító nyílvesszői, amint visszapattannak a víz mély, üveges kékjéről…az elragadtatás… növekvő, szétpattanó buborékok… a sikló mozgás… a víz folyékony éneke az evező nyomán… táncoló színfoltok: mindezt szeretni kell, dédelgetni. Soha többé nem jő ilyen nap!
(Egy júniusi nap)

Author: Sylvia Plath