Olvastam egyszer valahol, hogy a sírásra nincsen tudományos magyarázat. A könnyek csak is a szem nedvesítésére szolgálnak. Nincs tulajdonképpeni oka, hogy a könnymirigyek egy érzelem utasítását követve túltermelődjenek.
Szerintem azért sírunk, hogy felszabadítsuk a bennünk lakozó állatot – anélkül, hogy elveszítenénk emberi mivoltunkat. Mert igenis él bennem egy vadállat amely vicsorog, és morog, és a szabadságra törekszik – Tobias felé és mindenek előtt az élet felé. És hiába is próbálom képtelen vagyok megölni ezt a lényt.
Úgyhogy ehelyett belezokogok a tenyerembe.

Autore: Veronica Roth