Neil számított erre, de csak mert az ember számít rá, hogy bemosnak neki egy jó nagyot, az nem fáj kevésbé.
Marie PhillipsNeil tudatában volt az idő múlásának, ám az idő alapvető tulajdonságai újabban igencsak eltértek attól, amihez ő szokva volt. Először is az idő két részre esett. Volt az „azelőtt”, az az idő, amely valósnak tűnt, körvonalai élesen kirajzolódtak, rövid volt, no és hát… és hát vége volt. Aztán volt az „azután”, a most. Ennek az időnek nem voltak tulajdonságai, és nem látszott a vége. Lassú, siralmas jelen, jövő nuku, remény nuku. Ocsmány „most”, melybe örökre beleragadt, a kegyetlen, hajthatatlan, befejezett múltnak immár mindig a rossz oldalán. Mely múltat elnézegette, amikor csak kedve támadt, és gyakran olyankor is, amikor semmi kedve nem volt hozzá, megérinteni azonban soha többé nem érinthette meg.
Marie PhillipsAz ember nem azért kér bocsánatot, mert szeretné jobban érezni magát. Hanem hogy a másik érezze jobban magát.
Marie PhillipsDe ha azt kérdezi, az a fajta ember vagyok-e, aki kockára tenné az életét, hogy idegeneket mentsen ki egy égő házból… Nos, nem tudom. Szeretném azt gondolni, hogy igen. De nem vagyok benne biztos. Szerintem az ember nem is lehet benne biztos, míg egyszer próbatétel elé nem állítják.
Marie Phillips« erste vorherige
Seite 2 von 2.
Data privacy
Imprint
Contact
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Funktionalität bieten zu können.