Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.
Carlos Ruiz ZafónSoha ne bízz senkiben, Daniel, s a legkevésbé azokban, akiket csodálsz. Tőlük kapod a legnagyobb pofonokat.
Carlos Ruiz ZafónA hozzátartozóink koporsójánál hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni, és nem nézni mást, mint amit a lelkünk látni enged.
Carlos Ruiz ZafónAz ajándékot mindenki a saját örömére adja, nem annak az érdemeiért, aki kapja.
Carlos Ruiz ZafónSokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.
Carlos Ruiz ZafónEgy nő csalhatatlan ösztöne azonnal megérzi, ha egy férfi halálos szerelemre lobban iránta, különösen akkor, ha a kérdéses férfi még csak egy málészájú kiskamasz.
Carlos Ruiz ZafónŐrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.
Carlos Ruiz ZafónTudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.
Carlos Ruiz ZafónNéha, nehéz körülmények között, összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel.
Carlos Ruiz ZafónA sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.
Carlos Ruiz Zafón« ; premier précédent
Page 43 de 73.
suivant dernier » ;
Data privacy
Imprint
Contact
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Funktionalität bieten zu können.