Mindegy mi történik a regényekben, mert úgyis elfelejtjük, ha véget érnek. A lehetőségek és a gondolatok számítanak, amelyekre felnyitják a szemünket, és amikre fiktív történetükkel ráébresztenek; ezek tisztábban maradnak meg bennünk, mint a valós események kapcsán, és jobban megfontoljuk őket.
Javier MaríasHa nem bírjuk levenni a szemünket valamiről, az olyan érzés, mintha irányítanának, nekünk pedig engedelmeskednünk kellene; már-már megalázó.
Javier MaríasÉn lehiggadtam, és hagytam telni a napokat; ez a legjobb módja, hogy eloszlassunk vagy szétkergessünk bizonyos dolgokat a valóságban, még ha örökre a gondolatainkban és a birtokunkban is maradnak, szilárdan és rothadón, rettenetes bűzt árasztva magukból. Csak így tudjuk elviselni őket és együtt élni velük. Ugyan ki ne hordozna magában ilyesmit?
Javier MaríasFurcsa kor ez a miénk" – gondoltam. "Most mindenről lehet beszélni, és mindenkit meg kell hallgatni, akármit is tett; és nem csak azért, hogy védekezhessen, hanem mert a meséje mintha önmagában is érdekes volna.
Javier MaríasHolnaptól tudatosan törekszem rá, hogy ne élő teremtmény, hanem csak emlék legyen számomra, még ha jó ideig pusztító emlék is. De türelem, eljön majd a nap, amikor már nem lesz így.
Javier MaríasŐ azonban mindig pontosan a tudatában volt, hogy bizonyos véletlenek valószerűtlen találkozása miatt vagyunk itt a Földön, s ez ellen nem lehet küzdeni. Az emberek azt hiszik, joguk van az élethez. Ezt hirdetik a különféle vallások és törvények, sőt az alkotmányok is, ő azonban nem így látta a dolgot. Már miért is volna jogunk olyasmihez, amit nem mi építettünk, s amit ki sem érdemeltünk? – mondogatta. Senki sem panaszkodhat azért, hogy nem jött előbb a világra, vagy nem mindig volt jelen benne; következésképp miért is panaszkodhatnánk a halálunk miatt, vagy azért, hogy nem maradhatunk tovább a világon, mindörökre?
Javier Marías... I had stayed still and let the days pass, which is the best way to allow things in the real world to dissolve or break down, although they remain forever in our thoughts and in our knowledge, solid and putrid and stinking to high heaven. But that is bearable and we can live with it. Who doesn't carry something of that nature around with them?
Javier MaríasTag: javier-marias the-infatuations
We cannot know what time will do to us with its fine, indistinguishable layers upon layers, we cannot know what it might make of us. It advances stealthily, day by day and hour by hour and step by poisoned step, never drawing attention to its surreptitious labours, so respectful and considerate that it never once gives us a sudden prod or a nasty fright. Every morning, it turns up with its soothing, invariable face and tells us exactly the opposite of what is actually happening: that everything is fine and nothing has changed, that everything is just as it was yesterday--the balance of power--that nothing has been gained and nothing lost, that our face is the same, as is our hair and our shape, that the person who hated us continues to hate us and the person who loved us continues to love us.
Javier MaríasTag: age time time-passing javier-marias the-infatuations
For me that's the only way of understanding a particular term that everyone here bandies about quite happily, but which clearly can't be quite that straight forward because it doesn't exist in many languages, only in Italian and Spanish, as far as I know, but then again, I don't know that many languages. Perhaps in German too, although I can't be sure: el enamoramiento--the state of falling or being in love, or perhaps infatuation. I'm referring to the noun, the concept; the adjective, the condition, are admittedly more familiar, at least in French, although not in English, but there are words that approximate that meaning ... We find a lot of people funny, people who amuse and charm us and inspire affection and even tenderness, or who please us, captivate us, and can even make us momentarily mad, we enjoy their body and their company or both those things, as is the case for me with you and as I've experienced before with other women, on other occasions, although only a few. Some become essential to us, the force of habit is very strong and ends up replacing or even supplanting almost everything else. It can supplant love, for example, but not that state of being in love, it's important to distinguish between the two things, they're easily confused, but they're not the same ... It's very rare to have a weakness, a genuine weakness for someone, and for that someone to provoke in us that feeling of weakness.
Javier MaríasTag: love weakness javier-marias the-infatuations
Wir Männer sind imstande, Frauen allein schon durch einen veränderten Tonfall oder mit einem drohenden und kaltschnäuzigen Satz Angst zu machen, unsere Hände sind starker und drücken seit Jahrhunderten zu.
Javier Marías« prima precedente
Pagina 9 di 10.
prossimo ultimo »
Data privacy
Imprint
Contact
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Funktionalität bieten zu können.