Senki sem törődhet bele, hogy örökre tönkretették az életét.
Javier Marías(nincs annál csábítóbb, mint belefeledkezni egy másik valóságba, még ha a képzelet szüleménye is; magunkévá tenni valaki más problémáit, és elmerülni a létezésében, amely – miután nem a miénk – sokkal könnyedebb)
Javier MaríasAbba a hibába esünk, hogy azt hisszük, a jelen örökké tart, s az egyes pillanatok meghatározóak, márpedig tudnunk kellene, hogy ez nem igaz, ameddig még egy kis időnk van. Ugyanazokat a fordulatokat és köröket tesszük, s nemcsak a forgandó szerencse, hanem a saját lelkünk miatt. Meg kell tanulnunk, hogy ami olyan nagy súllyal bír az életünkben, előbb-utóbb semlegessé válik; puszta tény, puszta adat lesz belőle.
Javier Marías[…] valójában bárki megsemmisíthet bennünket, ahogyan meg is hódíthat bárki, és ebben rejlik törékenységünk lényege.
Javier MaríasSosem vehetjük zokon, ha valakinek jobb híján velünk kell beérnie.
Javier MaríasHa az ember sokáig vágyik valamire, egy idő után már nagyon nehéz nem vágyni rá; úgy értem, ráébredni és elfogadni, hogy már nem arra vágyunk, hanem másvalamit szeretnénk.
Javier MaríasNem áhítozhatunk arra, hogy mi legyünk az elsők vagy a legjobbak, el kell fogadnunk azt, ami van: mi vagyunk a maradék, a felesleg, a túlélők, akik még kéznél vannak, a kiárusítás utolsó darabjai; és ebből a nem túl hízelgő helyzetből fakadnak a legnagyobb szerelmek és a legszebb családok, ebből származik mindenki, a véletlenszerűségből és a konformizmusból, az eldobott kártyalapokból, a félelmekből és a távoli kudarcokból, és néha még így is mindent megtennénk, hogy amellett maradjunk, akit a padlásról szedtünk össze vagy egy árverésen csaptunk le rá, kártyán nyertük vagy ő húzott ki bennünket a kukából. Hihetetlen, hogyan lehetünk képesek meggyőzni magunkat végzetes szerelmeinkről, és sokan a sors kezét látják abban, ami nem más, mint egy nyárvégi, falusi tombola…
Javier MaríasEz a hátulütője annak, hogy a régi kódexek érvényüket veszítették: hogy fogalmunk sincs, minek mikor jön el az ideje, meg hogy mihez tartsuk magunkat, hogy mikor van túl korán és mikor van túl későn, s közben szép lassan lejár az időnk. Magunkra vagyunk utalva, így könnyen megüthetjük a bokánkat.
Javier MaríasAz érzelmek fejlesztése lassú, reménytelenül lépcsőzetes folyamat. Ha az ember belekezd, nagyon nehéz kiszállnia; megszokjuk, hogy meghatározott, rögzült formában gondoljunk valakire – persze kívánni is kell –, és erről nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra leszokni, de hónapok, sőt évek alatt sem, olyan erős a tapadás. S ha csalódás ér, a valószerűség törvényeinek ellentmondva még azt is legyőzzük, árnyaljuk, tagadjuk és megpróbáljuk elásni.
Javier MaríasElég az, ha nem akarják, hogy halljunk valamit, és mi mindent elkövetünk, hogy megtudjunk valamit, az meg sem fordul a fejünkben, hogy olykor a mi érdekünkben nem avatnak be, nehogy csalódjunk, vagy belekeveredjünk valamibe, hogy ne lássuk olyan sötétnek a világot, mint amilyen.
Javier Marías« ; premier précédent
Page 8 de 10.
suivant dernier » ;
Data privacy
Imprint
Contact
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Funktionalität bieten zu können.