Kilencvennégy évesen is szerette újra átélni azt az első szerelmes nyarat, s nem úgy, mint egy épp az imént látott álmot, hanem mint a múltbéli tudat felidézését, amelynek révén leküzdötte a szürke hajnali órákat a felületes alvás és az aznapi első tabletta között.
Vladimir NabokovA szemek. Ada sötétbarna szeme. Végső soron mi is a szem (kérdezi Ada)? Két lyuk az élet maszkján.
Vladimir NabokovWhatever his secret was, I have learnt one secret too, and namely: that the soul is but a manner of being -- not a constant state -- that any soul may be yours, if you find and follow its undulations. The hereafter may be the full ability of consciously living in any chosen soul, in any number of souls, all of them unconscious of their interchangeable burden.
Vladimir NabokovTag: secret souls life-and-death
Amikor korábbi önmagunkra emlékezünk, mindig ott van az a hosszú árnyékot vető kis figura, amely mint egy bizonytalan, megkésett vendég áll meg a megvilágított küszöbön egy kifogástalanul szűkülő folyosó túlsó végén.
Vladimir NabokovMindkettejüket szórakoztatták az élet ifjonti ügyetlenkedései, mindkettejüket elszomorította a múló idővel megérkező bölcsesség.
Vladimir NabokovMindketten izgalmat kerestek a könyvekben, ahogyan a legjobb olvasók mindig is teszik; és mindketten kérkedést, unalmat és hitvány hazugságokat találtak oly sok híres műben.
Vladimir NabokovMindannyiunknak meg van pecsételve a sorsa, de egyesekké jobban, mint másoké.
Vladimir NabokovWe are duplicitous, we're blind- and it is hard to live, trusting only in life: earthly life is a murky translation from the divine original; the general thought is clear but the primordial music is missing in its words. . . What are passions? Mistakes in the translation. What is love? A rhyme lost in transmission to our discordant language. . . It's time for me to take up the original!
Vladimir NabokovIn harmony there is nothing strange. And life is a vast harmony. I've understood this. But, you see- the moulded whimsy of a frieze on a portico keeps us from recognizing, sometimes, the symmetry of the whole. . .
Vladimir NabokovIn our hallway, ablaze with welcoming lights, my Lolita peeled off her sweater, shook her gemmed hair, stretched towards me two bare arms, raised one knee:
“Carry me upstairs, please. I feel sort of romantic tonight.”
It may interest physiologists to learn, at this point, that I have the ability - a most singular case, I presume - of shedding torrents of tears throughout the other tempest.
Tag: madness soulful desperate-love
« prima precedente
Pagina 65 di 68.
prossimo ultimo »
Data privacy
Imprint
Contact
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Funktionalität bieten zu können.